Víz – víz hőcserélő 53 kW

A folyadék hőcserélők a halmazállapot-változás nélküli, közvetett
hőcserélő csoportba tartozó berendezések. Szerkezetük
szerint lehetnek tartály jellegű, duplikátorral vagy csőkígyóval
felszerelt készülékek, valamint csövekből kialakított
szerkezetűek. A csöves hőcserélő lehet nyitott, csörgedező
hűtésű, vagy egyszerű kettőscsöves kialakítású. Leggyakrabban
a csőköteges típusokat használják. Ez utóbbiban az
anyag egyen-, vagy ellenáramban vezethető. Az anyagvezetési
mód befolyásolja a hőcsere hajtóerejeként értelmezhető
hőmérséklet-különbséget. A csőköteges szerkezet egy- és
többjáratú kivitelben készülhet.
A csőköteges hőcserélőben az egyik anyag a csövek belső
oldalán, az ún. csőoldalon áramlik, míg a másik anyag a csövek
külső felületével érintkezve a köpenyoldalt tölti meg.
A csőköteges hőcserélők legegyszerűbb formája, amikor a
hengeres köpenybe, egymással párhuzamos csöveket szerelnek.
A csőköteg egyik végén belép, a másikon távozik
a hőcserében résztvevő ún. csőoldali anyag. A köpenyoldalon
az áramlás egyen-, ellen-, vagy keresztáramú lehet.
A csőköteges hőcserélő hőátadó felületét a csövek
palástja alkotja. Egy cső hőátadó felülete a cső közepes
átmérője (d) és a csőköteg-falakba való befogás
közötti hossza (L) alapján számítható ki:
A csőköteges hőcserélőben több párhuzamos csövet alkalmaznak.
A teljes hőátadó felületet az egy csőre számolt
felület és a csövek számának szorzata határozza meg. Ez
független a járatszámtól. Mindig ajánlott a szükséges méretnél
25%-al nagyobb teljesítményű hőcserélőt választani.